Csipkebogyó

Csipkebogyó

Rosa canina L.

Népies nevei: csipkerózsa, gyepűrózsa, vadrózsa, bicskefa, ebrózsa termése: csipkebogyó, csipke, csitkenye, hecsedli.

A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Cserjés növény, mely megtalálható erdőszéleken, hegyvidékek lejtőin, domboldalakon, legelőkön.
A gyepűrózsa bogyója a C-vitaminon kívül számos olyan anyagot tartalmaz, amelyet az emberi szervezet kiválóan tud hasznosítani: pektin, flavonoidok, cukor, alma- és citromsav, cseranyag, A-vitamin.

Már az ókori népek is felismerték gyógyító hatását, főként a sorvadásos betegségek ellen. C-vitamin tartalma fokozza a szervezet ellenálló-képességét, a flavonoidok gyulladásgátló és antibiotikus immunerősítő hatást fejtenek ki, a pektinek pedig segítik az emésztést.

A csipkebogyó készítmények jól használhatók erősítő, üdítő és élvezeti célokra is. Ízjavító hatása miatt gyógynövénykeverékekben, gyümölcsteákban széles körben alkalmazzák. Sokrétű felhasználását az is bizonyítja, hogy teát, szirupot, lekvárt is csinálnak belőle, bár elkészítése igen munkás, miután bogyóban lévő apró szőröktől csak szőrszitán való átnyomással szabadulhatunk meg.

Csipkebogyó tea

A csipkebogyókat áztassuk hideg vízben egy éjszakán át vagy akár egy teljes napon keresztül. Mivel a C-vitamin magas hőmérsékleten elbomlik, ne forrázzuk és langyosan vagy hidegen fogyasszuk.