Sédkender

Sédkender

Eupatorium cannabinum

Népies nevei: foghagymaszagú fű, keresztes bodza, királyné asszony káposztája, kunigundafű, májgyógyítófű, pakóca, paszkoncza, vízigyopár, vízikender.

Hatóanyagai: szeszkviterpén-laktonok (eupatoriopikrin), poliszacharidok (heteroxilán), flavonoiodok, illóolajok, pirrolizidin-alkaloidok.

A sédkender vagy kenderpakóca (Eupatorium cannabinum) a fészekvirágzatúak rendjébe, a fészkesek családjának Eupatorium nemzetségébe tartozó növényfaj.

Külsőleg fürdők adalékanyagaként vagy gennyesedő, nehezen gyógyuló sebek, lábszárfekélyek vagy hüvelyi fertőzések kezelésére is alkalmazható. A borogatás csillapítja a reumás fájdalmakat, hámsérülések, ütés, zúzódás okozta kék foltokra is jótékonyan hat. Az alsó végtag ödémájára, ekcémára és egyéb, a máj működésének zavarai következtében kialakult bőrelváltozásokra is gyógyító hatású.

Beöntés formájában segítséget nyújt sérült vagy daganatos végbélnél, részben gyulladáscsökkentőként, részben fájdalomcsillapítóként működve.

A homeopátiában is gyakorta alkalmazzák.

Sédkender tea

A sédkender tea forrázattal készül.

Figyelem!

Hosszan tartó használat mellett negatív hatással lehet a májműködésre. Állapotos vagy szoptató kismamák, továbbá kisgyerekek ne fogyasszák.