Orbáncfű

Orbáncfű

Hypericum perforatum

Népies nevei: csengőfű, csengőlinka, kozmadinor, lyukaslevelűfű, Szent Antal virága, Szent János füve, Jézus füve.

Az orbáncfű illóolajat, cseranyagot, flavonoidokat (hiperozidot), naftodiantronokat (hipericint) tartalmaz.

Az orbáncfű teáját sokan használják idegeskedés, depresszió, alvászavarok ellen, de alkalmazzák bőrgyulladások, nehezen gyógyuló sebek kezelésére is.

Jótékony hatással van az emberi szervezetre gyomorfekély vagy vese- és epebántalmak, továbbá idegi eredetű gyomor-bélrendszeri panaszok esetén. A száj belső sérülései ellen szintén ajánlott.

A népi gyógyászatban az orbáncfüvet (orbánfű olajat) reumás fájdalmak enyhítésére és egyes bőrbetegségek kezelésére használják. Köszvény, furunkulus és egyéb gennyesedések, felületi-külső vérzések esetén használták.

Orbáncfű tea

Két teáskanál szárított orbáncfüvet leforrázunk, hagyjuk állni 10 percig, majd szűrjük le! Rendszeres fogyasztása fokozza az epetermelést és szabályozza a keringést. Depresszió esetén csak 3-4 hét után érezteti hatását.

Orbáncfű olaj

Három marék friss orbáncfű virágot szétdörzsölünk mozsárban, majd összekeverjük 500 ml szójaolajjal és légmentesen üvegbe zárjuk. Napos helyre tegyük és naponta többször rázogassuk fel! Ha vöröses színűre változik az olaj, szűrjük le, a virágokat jól nyomkodjuk ki!

Az orbáncfű olaját külső reumás panaszokra, derékzsábára, bőrbajokra, nehezen gyógyuló sérülésekre, zúzódásokra, rándulásokra, véraláfutások esetén alkalmazzuk!

Figyelem!

A növény fényérzékenységet okozhat. Teájának gyakori fogyasztása esetén néhányan érzékenyebben reagálnak a napfényre, és hajlamosabbá válnak a leégésre. A világos bőrűeknél allergiás kiütéseket okozhat! Fogyasztásakor ezért kerüljük a hosszan tartó napozást!