Kukoricabajusz

Kukoricabajusz

Maydis stigma

A kukoricabajusz a pázsitfűfélék (Gramineae) családjába tartozó kukorica torzsavirágzatának bibeszálait nevezzük. A kukoricabajusz a kukoricaszemek mentén, a buroklevelek alatt helyezkedik el. Tulajdonképpen a hosszú bibeszálak alkotják. A megtermékenyítés után a bibeszál rozsdaszínű lesz. A buroklevelek alatti, belső, egészséges, szép sárgászöld színű szálak a kukoricabajusz gyógyászati szempontból értékes részei. A virágzási idő kezdetén gyűjtjük, árnyékos helyen gyorsan szárítjuk.

Hatóanyagai: szaponint, cseranyagot, barna és sárga színanyagot, zsírosolajat, karvakrol illóolajat, pentozánt és keserű glikozidát tartalmaz.

Kimutatott foszforsótartalmánál fogva angolkórnál, hátgerincfájásnál előnyösen használható. Köhögés, elnyálkásodás ellen a bajuszt rendszerint a kukoricaszemmel együtt főzik meg és szüredékét cukorral vagy mézzel erősen ízesítik, majd forrón adják a betegnek.

Kissé élénkítő hatású, de kivonatával májelégtelenséget, magas vérnyomást is kezelhetnek. A kukoricabajuszból és a buroklevelekből készült borogatás segít a gennyes sebek felfakadásánál.

Gyakori alkotórésze a cukorbetegségek elleni, a diétás és a vizelethajtó teakeverékeknek.

Ahhoz, hogy Európában a kukoricabajusz gyógyhatásait megismerhessék és alkalmazhassák, arra volt szükség, hogy Kolumbusz elhozza nekünk a tengerentúlról.
A növény az 1500-as évektől Andalúziából kiindulva egész Dél-Európában elterjedt, végül eljutott Törökországba is és a törökök közvetítésével hazánkba. Nem véletlen, hogy a kukorica népies magyar neve: törökbúza, tengeri.

Kukoricabajusz tea

Egy púpozott teáskanálnyit teszünk egy csészébe, 2,5 dl forró vizet öntünk rá, 1-3 percig állni hagyjuk, leszűrjük. Nem édesítjük. 2-3 óránként 1 evőkanálnyit fogyasztunk belőle. Minden évben kúraszerűen fogyasztható.